Ács Nagy Éva
Így festek én, látod?
Nincs ecsetem, festeni nem is tudok,
szavaimmal színezem a mondatot.
Szerelemre vágy, ha tombol a szívben,
boldog akkor vagyok én, piros színben.
Papíromnak, ha hófehér a kérge,
ártatlanság, báj kerül előtérbe.
Temetek én, ásom a boldogságom,
feketének látom egész világom.
Szabadságvágyam is mindig szárnyra kap,
ha friss zöld mező közepén szárnyalhat.
Nyugalom, ha kell meggyötört testemnek,
akkor én mindent csak sárgán színezek.
Ha pompa kell már nekem és élvezet,
papírom aljára lilát képzelek.
Szivárványszínben vegyesek az álmok,
jó- és rosszkedvemben máris nótázok.
Ha unalom vesz körül, s minden fakó,
szürke szín van rajtam, ő uralkodó.
Nincs ecsetem, én nem festek vászonra,
csak írom érzéseim papíromra.
Így festek én, látod, festem az álmot,
néha radírozok, mert még hibázok.
Hibás volt a szó, a rag, a gondolat,
az álom tévútra vitte sorsomat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése