Ács Nagy Éva
Éjjel álmodtam őt
és akkor elindult tétova útjára a kéz,
remegett a föld, s velem a pillanat
csend volt, szívem is majd megállt, csókja méz
ízű, maga az éden, életet lehelt felém,
érintése perzselte bőröm, lelkemig hatolt,
kívántam még, még suttogtam, minden akarok,
a pokolból a mennybe jutni, ég és föld
között lebegni, ne állj meg pillanat!
Most ne! egyetlen egy röpke percre sem,
ne vedd el reményem, hogy örökké tart
ez az álom, ez a hirtelen jött érzelem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése