Pillanat szeszélyek

Ács Nagy Éva

Pillanat szeszélyek

Pillanatok, mikor mindent tagadva hiszem,

velünk már minden rendben lesz, boldog én szívem.

Van úgy néha bíz, mikor másképp sóhajtozok,

más amit érzek, az is más amit kimondok.

Van amikor forrón szeretek és csókolok,

sokszor van úgy, hogy mindent csak magamba fojtok.

Van mikor tollpárnám alá dugom vágyaim,

hamisak, becsapnak, kecsegtetnek álmaim.

Van úgy néha, hogy a gondolatom máshol jár,

ébredek, rájövök hamar , magamra hagytál.

Néha bizony hinni kell, félsz nélkül, merni kell,

akkor talán a szerelem egekig emel.

Türelem csak, igaz pillanatra várni kell,

elveszett boldogságom tudom így érem el.

"Ha értem jön valamikor, egyszer, megkérem,

arra, hogy nélküled soha ne jöjjön értem."

Mert nem lenne igazi a földiboldogság,

ha semmi nélkül és nélküled élhetem át.

Vannak dolgok mit majd tán megtudok tartani,

azt is érzem, tudom, hogy fogok még csalódni.

Téged már megtartani nagyon szeretnélek,

nélküled pusztaság van, nem élet az élet.

Ezek a pillanatok miért én még élek,

ezek valódi érzések, ezek a szépek!