Ács Nagy Éva
Célba érve
Eltévedtem az élet sűrű erdejében,
utamra nem találtam rá a szürke ködben.
Gátoltak végtelen vészes labirintusok,
kivezető út sehol, tán nem volt benne sok.
Felcsillanni láttam már a fényben a reményt,
szerettem volna kézen fogva ölelni fényt.
Holdvilág nekem utat mutat a sötétben,
vigyáz rám, hogy a labirintust elkerüljem.
Hiszem, szél felsöpri majd előttem utamat,
eső áztatja nekem fájón sebző múltat.
Kitalálok azért is, ki én a napfényre,
Magam kereste sötétemnek legyen vége.
Csillagok hullnak felettem a kéklő égen,
s tudom , mert bennem lüktet, érzem,célba értem.
Nincs labirintus,eltűnt az útvesztő nekem,
életem talán végre békében élhetem!
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlés