Ács Nagy Éva
Hittem
Sűrű köd ereszkedett le elmémre,
mely eltakarja a fényt szemem elöl,
szabad gondolatomat csalja félre,
de remény jön már, érzem kelet felől.
Várlak remegve, hogy vele jössz végre,
szívem utánad vágyva epekedik,
többé nem lök le a hiány már mélyre,
és álmomban boldogság keletkezik.
Látom jól a vadfolyó túlsó partját,
érzem illatod és tudom, reám vársz,
a homály mögött látom a palotát,
ott vagy nekem, és már felém mosolyogsz.
Mennék, ó ha tudnék, rohannék feléd,
de nincs itt még az én időm, várj kicsit,
csak rád gondolok, s ördöglét bújt belém,
sors te kegyetlen! kímélj hát egy picit!
Magányra ítéltél, de miért, kérdem,
elvetted tőlem, kiért éltem eddig,
miért? hát mi volt az én bűnöm, vétkem,
hittem benned még az utolsó percig!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése