Ács Nagy Éva
Újra elevenen mint nő
(Özvegyi fátyol helyett)
Már feladtam tudatomban mindent,
hittem itt a vég,s magába szippant,
többé nem kellek én már senkinek,
kiemeli szemét rám, ki hiteget?
Október volt, szép nyárias idő,
jött felém egy Adonisz, s egy felhő,
mosolygott, rám nézett, szépen beszélt,
nem kért mást tőlem, csak egy csodás éjt!
Bízz magadban, úr legyél te, csak hagyd,
hidd el, hogy nő vagy, ne add fel magad,
valakinek maga a mindenség,
nevettem, ne szólj hamisan, elég!
De hittem mégis, és akartam hinni,
akartam én már vonzó nő lenni,
nem rejtőzni, fátylat dobni fejemre,
ittasan merülni már az életbe!
Múlt már álmom, többé nem láttam őt,
ő tett élővé, éledtem zárdám mögött,
mellkasomban új vágytól dobogott szívem,
nő vagyok! csak nő, nekem ez volt minden!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése