Ács Nagy Éva
Legyőzni a sértettségemet
Már oly nagy bennem a csend,
nem szólok, nem érzek, nem indulok,
minek? ha fájdalom bennem minden akarás,
tetteimet gúnyszavak kísérik,
gondolataimat kitekerik, nem enyém,
inkább magány, mint közömbösség,
játszom magam, felfújva bennem a sértett büszkeség,
mint luftballon, mely bármikor kipukkanhat,
s lelkem tisztasága örökre elveszik a tömegben,
senki lettem! lebecsülve értékrendemet,
magam lettem az, mert fájni nem akarok,
nem akarom , hogy bántsanak szavak,
nem küzdök, mert értelmét veszített hitem,
hittem, hogy minden jó, és én is jót teszek,
de tévedtem, nincs mi hajtson előre,
a gőzmozdony kisiklott a sínen,
nem pöfög, nem okád füstöt többé,
halott, itt a földön léket kapott,
vérzem, vérzik szívem, száz seb van burkában,
vagyok csak, mint élő zombi, vagy robot,
mely elem nélkül semmit sem ér,
mozdulatlan, érzéketlen, és semmire sem jó,
emberi utánzat, klón csak, másolat
mely nem én, nem lehetek én!
kell, hogy ébredjek, engedjem magamba az életet,
kellennek a szavak, még akkor is ha fájnak,
érezni akarok mindent, nem sértődöttségemben temetkezni,
még nem! legyőzni akarom önnönmagam démonát,
angyalokat látni lent a földön is, és talán
egyszer angyallá válni,!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése