Ács Nagy Éva
Kiáltok világ
Remény, hogy kiáltásomat,
nem üvöltik túl a farkasok,
ember vagyok, de állatként élek,
bujdosom a törvények elöl,
az erdő, a rét a mező,
az otthont jelenti már nekem,
farkas nevelt, farkas a testvérem,
de érzem, hogy így nem jól van,
így itt valami hibádzik, nem passzol,
miért kell így lennie, nem értem én,
ember -embernek gyermeke,
mégis bántanak, megaláznak,
inkább érzem magam vadnak,
kiáltok világ, halljátok meg végre,
rám már nem vonatkozik mások törvénye,
szabad vagyok itt hol szabad a gondolat,
ott alszom éppen, hol másnak nem szabad,
nem beszélek, nem szólok többé,
némaságom tesz itt pont különcé,
de remény, hogy egyszer visszatérek,
addig is kiáltok, és tovább lépek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése