Ács Nagy Éva
Vagyok aki vagyok
(Öregszem)
Ha kisimítom arcom, még tán én is szép vagyok,
elsatírozva nem látszanak a fájok, kínok,
nem látszik rajtam a gondok véste barázdája,
hogy a sors ekéjét húsomba, mily mélyre vágta.
Mire jó , mit érek el, ha más akarok lenni,
ha másnak akarok már mutatkozni, látszani,
nem álcázhatom azt, hogy szebb és ránctalan arcom,
mert attól még nem változtathatok a sorsomon.
Ha változok, magamnak akarok megfelelni,
ne a kép rólam, csaljon, ne legyen az eszményi,
ragyogjon végre a ráncok alatt szemem, mint rég,
ültesse el bennem már magját a boldogság még!
A mosoly húzódjon egészen a két fülemig,
nevessek én, magamért , ha kell, akár reggelig,
ráncom alatt fakadjon ki boldog lét forrása,
ha ez van, és ő van, öregszem! akkor kibánja!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése