Ács Nagy Éva
Elárvultan
Veled ültem ott egykor,
boldog volt minden pillanat,
lázban égtek a percek,
lángoltak a csókok,
kezedbe rejtettem kezem,
szíved az enyémmel muzsikált,
hittük örökké tart bennünk az ifjúság,
Köröttünk ifjúi nyár tombolt,
de jött a keserv ébredés,
beköszöntött a komor ősz,
a szél elsöpörte álmodott útunk,
a padunk elárvult, s én nélküled léptem
az őszi avarba, roppant az elmúlás
a lábam alatt. ősz lett, elárvultam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése