Ács Nagy Éva
Elárvulva
Sötét téli éj, árva , havas pad,
most nem öleli magához a párokat,
tépett, sebzett lelke nagyokat sóhajt,
majd a tavasz! Majd meghozza az óhajt,
elolvad rólam a hófehér palást,
lármák, cuppanó csóknak hallom zaját,
pulzáló, heves szívdobogás
harangszó nekem, s tudom, hogy
álmom végére, kikeletre ébredek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése