Ács Nagy Éva
Lángolva
Bíborfátylát vonta körénk a selymes alkonyat,
lángolva izzott fel bennünk a szenvedély,
forrt a levegő, átkarolt a messzeség,
kóbor lelkem végre hazatért, felmelegített
a földem érintése, s a te csókod ereje,
remete voltam, rejtély ,hogy mivé tettél!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése