Ács Nagy Éva
Vergődve
Szerelem! Attól félek, hogy megint rútul becsapsz,
szemem előtt majd, rianó táncot jár a sötét,
elmémre borítja rozsdaszínűvé vált ködét,
s hát torkomon biza, legurult egy jófajta snapsz!
Merengve nézem az éjben kerekedő holdat,
várom, hogy sugara nekem fáklyaként lobogjon,
mint vulkáni vágy, mely vergődő szívemben tombol,
Remény te csáb szírén! Számolom a csillagokat!
Ezerfényű , ékes, gyémántos, csillogó égbolt,
a kacskaringós ábránd bennem, most magasra kél,
igazi kell, nem illúzió , nem illanó kéj,
Szerelem! Ízed átváltoztatott, s beárnyékolt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése