Ács Nagy Éva
Rózsás képzelet
Csodára várva, ébren álmodom,
képzeletem messze, rózsák földjén jár,
végleg elvarázsol a bűvös illattenger,
kezemben szorongatva egy tűzrózsát,
szemem végtelent fürkészi, magam elé képzel,
talán érezlek is, mert forróság önti el testem,
ott jár a gondolatom, hol tőről fakad a boldogság,
másik énem megszületik elmémben, ő csak neked él,
mert én vad vagyok, most még, rád várok, tégy nővé,
légy végre nekem, tanítsd meg milyen szerelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése