Ács Nagy Éva
Haza térek drága otthonom
Fut, robog velem sebesen a vonat,
átszeli a hegyeket, határokat.
Jaj! Nem érzem a Balaton illatát,
keresem, s nem látom Somogy szép dombját.
Erre nem repül el, tán nincs is sirály,
amerre nézek, csak sivatagi táj.
Hattyúkat síkságon sehol sem látok,
csak kies pusztát, és kiszáradt tarlót.
A Magyar tenger nekem már nem itt van,
de illat van itt a szénakazalban.
Más, talán, de lehet épp oly csodaszép,
mint nekem ott, hol kéklőn ragyog az ég.
Gémeskút integet puszta közepén,
rajta, nem a vízen jár táncot napfény.
Beragyogja a fény, végtelen rónát,
szép-szép, de mégis más az álmodozás.
Szívem máshová vágyik, itt csak beteg,
mert nem erre a más tájra született.
Honvágy van, az mi gyötri csak lelkemet,
haza tér ő folyton, mindig, még lehet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése