Ács Nagy Éva
Köd lepte gondolat
Gondolataim hűs ködébe merülve,
versek bújnak el a kopott kövek mögé,
rímet farag már elmémbe a nyugalom,
szavamat az ősz szürkületébe fonom.
Köröttem végig, pajkos szél csak lengedez ,
falevelek víg táncot járnak a szélben,
a fény bújócskát játszik a lombok között,
lelkem pillanatnyi békébe öltözött.
Ülök, némán merengve a kövek mellett,
új életet látok születni rég helyett,
lobogok! Az elmúlást nem félve érzem,
árnyékom hagyom rátok drága nemzetem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése