Ács Nagy Éva
Gyermeki álom
Álom, hogy újra gyermeki vágy lett a lét,
szívem vadul veri a maga ütemét,
eső áztat még, lehulló könnyek helyett,
fényt érzek, hiába tolulnak fellegek.
Álom, hogy még utamon jó anyám vezet,
védőn nyújtva felém oltalmazó kezet,
könnyeimet milljó csókkal itatja fel,
bűneimért ő az ki mindig vezekel!
Álom, hogy elhiszem még, ez a világ jó,
és minden fénylő gyémánt, és csak csillogó,
nem ránt a mélyre bűzlő, lápos ingovány,
kenyér az asztalon bőséges, nem sovány!
Álom, hogy az élet, nem küzdelmes robot,
az emberben él ember, s nem bújik kobold,
felettem csillagos mindig az ében ég,
a mesében hinni akarok, úgy mint rég!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése