Ács Nagy Éva
Szeretem világ
(evokáció Ady Endre: éjimádók c. versére)
Az én világom, éltem követeli,
rám már a köszörűs fogát feni,
odaérek, más ott a napfény,
de ezt a mást, úgy átengedném!
Mert szeretem én mégis ezt a földet,
pedig a sorsom rám rakta a keresztet,
szeretem a mező, a fák illatát,
felettem daloló pacsirtát,
jól tudom éltem itt véges,
de úgy élem, legyen értékes,
örök kamaszként nevetek ,
minden gonoszt elkergetek,
élvezem azt amit itt kapok,
belőlem is hagyok itt egy darabot,
s addig míg nem jő a sötét az éj,
midig jut e világból egy karéj,
míg szívem elevenként dobog,
addig még nem vagyok halott!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése