Könyörgés

Ács Nagy Éva
Könyörgés
(Idézet.Pilinszky János
Könyörgés)

"Tág szemmel már csak engemet figyel,"
fentről óvja léptem, láthatatlanul ölel,
érzem jól, pedig karja többé nem eleven,
s az idő nélküle, csak abroncs lett szívemen.

Meddig kell élnem múlt börtönében,
szeretni kéne tisztán, s ifjúi merészen,
egyszer érhetném el, simogathatnám megint,
a sors kegyetlen béklyó, mindig durván beint!

Uram bocsáss meg tébolyult elmémnek,
hogy néha azt hiszem, nincs értelme a létnek,
bocsáss meg én halandónak, s én megbocsájtok,
hogy itt létemen dúl, sarjadó milljó átok!

Bűnös vagyok? Hát lépek feléd, ítélj meg,
de csókjaimba fullánk nő, halálos méreg,
átlátszó, elillanó szavak közt lebegve,
Uram emelj fel végre hozzá a fellegekbe!