Kikötni kéne

Ács Nagy Éva

Kikötni kéne

Kikötni kéne valahol csónakom,

révbe érni végre, szeretnék veled,

együtt átevezni minden rossz bajon,

hinni kell azt, hogy minden seb beheged.

Idő kéne ahhoz, hogy újra kezdjem,

az eltékozolt illanó perceket,

hullámokból építeni életem,

felállítani romjaiból hitemet.

Evezni, evezni, nem meginogva,

akarni, nehogy visszarántson az ár,

veled bírni fogom, ha nem vagy gyáva,

hidd el, az én szerelmem nem csapodár!

Kikötni kéne valahol csónakom,

majd vízen lebegni, ég és föld között,

holdfényben fürödni minden alkonyon,

forró homokban, vízparti fák mögött!

Ezüstben lebegve

Ács Nagy Éva

Ezüstben lebegve

Hű leszek, én nem feledlek, ígérem,

felhőkön is átjut majd a szerelmem,

repülök, ezüstbe vont lombok fölött,

lebegek, mint valami sorsüldözött.

Fényt és álmot láttam, az vitt fel hozzád,

megsajnált engem, az éhező árvát,

ölelhetlek újra, nekem ígérte,

éden lesz megint, keserű szám íze!

Én nem feledlek, hű vagyok, ígérem,

és nem szegem meg mit egykor ígértem,

rozsdás az ásó- kapa s ódon nagyharang,

De zúg! dér ölelte ezüstös fák alatt!

Hangtalan

Ács Nagy Éva

Hangtalan

Fehér liliom szirmok lebegnek a

titokzatos világot rejtő vízen,

kékesszürke, most fénytelen a felszín,

csend van, nem morajlik a tenger,

nem háborog, nem lép ki medréből,

nyugalmát nem zavarja senki,

csak hangtalan fájsz,

melyre szoros liánkén tapad a gyász,

most némán hallgat a mély,

könnycseppek mint ezernyi

gyémánt, igazgyöngyé válva,

örökre a vörösen vérző iszapba zárva.

Ez szerelem

Ács Nagy Éva

Ez szerelem

Hevesen dobog a szívem,

ütemre ver, mintha dob volna.

Lágyan dobol ott bent, létem dobosa.

Te dobolsz nekem, dobszó mi zajlik,

szenvedélyes szerelemre hív .

Ver szaporán, percre sem hagyja abba,

mintha nem egy , hanem két szív dobolna,

látványodtól ver szaporán,

Ver s dobog ,a szerelem hangján.

Fantázia (Nagymamámat látni)

Ács Nagy Éva

Fantázia

(Nagymamámat látni)

Ódon, kopottas lámpámat bűvöltem,

érdes kezemmel erősen dörzsöltem,

nagyon vágytam egy eleven szellemre,

úgy, de úgy akartam, jöjjön el végre!

Teljesítse most minden óhajom,

kislányként újra, száll felé sóhajom,

hadd lebegjek csodás tündérálomban,

újra csak ott, meleg kicsi szobámban.

Őszhajú nagymamám meséljen még,

csendben hallgatnám, mint akkor rég,

ámulva nézném ahogy szorgoskodik,

hangtalan, és nem is panaszkodik.

Két kezében csillagok születnek,

tört fehérben, csakúgy tündökölnek,

milljó fényt varázsolva az éjben,

szebbek voltak ezek, mint a mesében !

Szeretetet horgolt a csillagokba,

ezer láng bújt meg a fonalába,

szívében dalra fakadt a lüktetés,

angyal volt, léte angyali küldetés.

Ódon, kopottas lámpámat bűvöltem,

vérző, keserv könnyeimmel öntöztem,

akartam újra a csillagokat,

lángjában látni az én angyalomat!

HOLDFÉNYBEN Szonett. CLXVI. 146.

HOLDFÉNYBEN

Szonett. CLXVI. 146.

Írta:Ács Nagy Éva

Pillanatra, de feléledt a remény,

Holdfénye áthatolt lelkem tornácán,

Túllépett a bősz démon sustorgásán,

Isten hordoz tudom, újra tenyerén!

Nem képzelet, hanem való, hogy fény van,

Bensőmben szétterjed majd a szeretet,

Boldogság fakad, mely gyógyít sebeket,

Élek a fantázia világában.

Lépek megújulva, világosodva,

Nem összetörten, anyaföldig rogyva,

Idő, éveim hátrahagyva neked.

Nem búsulok, időm számolhatatlan,

Meghúzódok, hiszek a változásban,

Hitem erős, mely a hídon átvezet.

Adj reményt Istenem

Ács Nagy Éva

Adj reményt Istenem

Adj reményt Istenem , tégy csodát, segíts meg Uram,

bim-bam, harang szóljon fennen kicsi templomunkban,

magányos csendemet váltsa fel már a hangos zsivaj,

kerüljön el örökre a gonosz átok, és a baj.

Nézz rám, esdek, fogytán, alig van erőm küzdeni,

de veled jó Uram, tudom felfogok újra állni,

s az örök vihart hozó felhők mögött kisüt a nap,

bim-bam, harang szól, s hálámat mondom a templomban!

Ezüstbe vonva még

Ács Nagy Éva

Ezüstbe vonva még

Ezüstbe vonta a dér,a száraz ágakat,

vad szél tombolt, de ottfelejtett árván

egy falevelet, elhagyatva áll, nézelődik,

átrezeg erein a remény, harmatcsepp

csillog rajta, s a tomboló széllel szemben

csak sóhaját hajtogatja,Ne add fel a létet,

lesz új nap, lesz újra kikelet, kizöldülnek a fák,

ébred a rét, és zeng majd az erdő, dalolnak

fennen a madarak, a nap ereje megtöri

a tél uralmát, s ő mint vesztes ficsúr érthetetlenül

áll, kicsit még küzd, de fejet hajtva megadja magát!

Egyszer még álmodom Akrosztichon

Ács Nagy Éva

Egyszer még álmodom

Akrosztichon

Á lmodom még rólad, cudar eső ess csak,

C sókjaidat talán egyszer még ajkaimon érzem,

S zél borzolhatja a hajam, ellent állok viharnak!

N apot akarok már vége, fény az óhajom,

A lkonyatnak pírját bőrömön nem érzem,

GY öngéden ölelj mint pirkadat, ez sóhajom,!

É lek hát, könnyeim a közeli patakba hullnak,

V ágyaim közé fészkelt be a sajgó fájdalom,

A lvó álmaim közé, furakodott be a búbánat!

Karácsonyi álom

Ács Nagy Éva

Karácsonyi álom

Oda kívánok békét, ahol háború dúl,

viszály uralkodik, s mindenki egymásra fúj,

oda kívánok hát lángot, hol szunnyad a tűz,

a zord fagy, hideg , mindent mi meleg elűz.

Oda kívánok ropogós, foszlós kenyeret,

hol nyomorra születnek, korgó gyomrú gyermekek,

oda kívánok bőséget, hol ínség az úr,

hol emberi roncs a porban vért köhögve túr.

Oda kívánok angyalt, hol az ördög lakik,

s az igaz öröm, kacagás csak átutazik,

oda kéne tenni zsákban sok szeretetet,

hogy mindenki érezze át a szív meleget.

Oda kívánom ma én minden vágy sóhajom,

hol még nincs béke,s egy percnyi nyugalom!

karácsonyi álmom tán egyszer valóra válik,

ha minden ember jó , s egyformán gondolkodik!

Elillant szerelem

Ács Nagy Éva

Elillant szerelem

Úgy félek tőled! Egykor még szerettél,

remegve öleltél, mondd mivé lettél?

Dühöngő éned én már nem ismerem,

ne bánts kérlek! Hová lett a szerelem?

Vad romantikára vágytam csak veled,

szeress még kicsit, s én megadom neked,

de arcomon csók helyet pofon csattan,

ez nem a menny, útvesztő a pokolban!