Ez szerelem
Kezed érdes kezembe kulcsolva,
szorosan fonod körém te a fényt,
veled nem félem többé a magányt,
tudom utamon tartok valahova.
Megszültél engem újra, mint ifjúi nőt,
vajúdva velem, talán sok évekig,
és szóltál, mélyre hatolva lélekig,
tápláltad gondosan előttem a bölcsőt!
Szemedben fakad fel a végtelen féltés,
lángolva ébreszted rég alvó hitem,
tűz pislákol gyöngyöző könnyeiden,
szerelem ez, mert most minden oly békés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése