Ács Nagy Éva
Ezüstben lebegve
Hű leszek, én nem feledlek, ígérem,
felhőkön is átjut majd a szerelmem,
repülök, ezüstbe vont lombok fölött,
lebegek, mint valami sorsüldözött.
Fényt és álmot láttam, az vitt fel hozzád,
megsajnált engem, az éhező árvát,
ölelhetlek újra, nekem ígérte,
éden lesz megint, keserű szám íze!
Én nem feledlek, hű vagyok, ígérem,
és nem szegem meg mit egykor ígértem,
rozsdás az ásó- kapa s ódon nagyharang,
De zúg! dér ölelte ezüstös fák alatt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése