Ács Nagy Éva
Már az ősz
Már ősz vonul végig a hídon,
követelőzését levél áradat
jellemzi, megtörve hullnak alá,
a szél süvítve törtet a határban,
a nyár a fák síró kérgei közé
menekült, megbúvik, álomba
szenderült, mint a pillanatnyi
szerelmek, melyet már csak
az öreg tölgyek, mint titkot őriznek,
szebb reményként álmokat, vágyakat,
sóhajokat, bánatot, fájdalmat,
gyászt, eleven szív dobbanást,
de már csak az ősz vonulását
hallani , nincs suttogás, csak a
szél zaja süvít végig a megtört
gyér fák, elmúlt árnyszerelmek
darabokra hullott romjai között!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése