Ács Nagy Éva
Hegyóriás
Hegyóriás, előtte sűrű, gomolygó köd,
fölém tornyosuló titok, átok? félelem?
kacskaringós, végtelen útján, veszedelem,
ezeréves-romok alatt, te éltem őrzöd!
Valóban hiszem, hogy a fény bearanyozza
hangtalan léptem, végre ott fent majd megnyugvást
lelek, és feledek minden gyarló árulást,
s szeretetem ez óriás majd viszonozza!
Hegyóriás, feléd visz majd illanó álmom,
s nem búcsúzom végleg tőled, erőm még teljes,
veled a létem harcol, viaskodva lelkes,
egyszer az igaz utam tudom megtalálom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése