Ács Nagy Éva
Hangtalan
Fehér liliom szirmok lebegnek a
titokzatos világot rejtő vízen,
kékesszürke, most fénytelen a felszín,
csend van, nem morajlik a tenger,
nem háborog, nem lép ki medréből,
nyugalmát nem zavarja senki,
csak hangtalan fájsz,
melyre szoros liánkén tapad a gyász,
most némán hallgat a mély,
könnycseppek mint ezernyi
gyémánt, igazgyöngyé válva,
örökre a vörösen vérző iszapba zárva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése