Ács Nagy Éva
Fantázia
(Nagymamámat látni)
Ódon, kopottas lámpámat bűvöltem,
érdes kezemmel erősen dörzsöltem,
nagyon vágytam egy eleven szellemre,
úgy, de úgy akartam, jöjjön el végre!
Teljesítse most minden óhajom,
kislányként újra, száll felé sóhajom,
hadd lebegjek csodás tündérálomban,
újra csak ott, meleg kicsi szobámban.
Őszhajú nagymamám meséljen még,
csendben hallgatnám, mint akkor rég,
ámulva nézném ahogy szorgoskodik,
hangtalan, és nem is panaszkodik.
Két kezében csillagok születnek,
tört fehérben, csakúgy tündökölnek,
milljó fényt varázsolva az éjben,
szebbek voltak ezek, mint a mesében !
Szeretetet horgolt a csillagokba,
ezer láng bújt meg a fonalába,
szívében dalra fakadt a lüktetés,
angyal volt, léte angyali küldetés.
Ódon, kopottas lámpámat bűvöltem,
vérző, keserv könnyeimmel öntöztem,
akartam újra a csillagokat,
lángjában látni az én angyalomat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése