HOLDFÉNYBEN
Szonett. CLXVI. 146.
Írta:Ács Nagy Éva
Pillanatra, de feléledt a remény,
Holdfénye áthatolt lelkem tornácán,
Túllépett a bősz démon sustorgásán,
Isten hordoz tudom, újra tenyerén!
Nem képzelet, hanem való, hogy fény van,
Bensőmben szétterjed majd a szeretet,
Boldogság fakad, mely gyógyít sebeket,
Élek a fantázia világában.
Lépek megújulva, világosodva,
Nem összetörten, anyaföldig rogyva,
Idő, éveim hátrahagyva neked.
Nem búsulok, időm számolhatatlan,
Meghúzódok, hiszek a változásban,
Hitem erős, mely a hídon átvezet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése