Ács Nagy Éva
Ezüstbe vonva még
Ezüstbe vonta a dér,a száraz ágakat,
vad szél tombolt, de ottfelejtett árván
egy falevelet, elhagyatva áll, nézelődik,
átrezeg erein a remény, harmatcsepp
csillog rajta, s a tomboló széllel szemben
csak sóhaját hajtogatja,Ne add fel a létet,
lesz új nap, lesz újra kikelet, kizöldülnek a fák,
ébred a rét, és zeng majd az erdő, dalolnak
fennen a madarak, a nap ereje megtöri
a tél uralmát, s ő mint vesztes ficsúr érthetetlenül
áll, kicsit még küzd, de fejet hajtva megadja magát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése