Ács Nagy Éva
Vágyva várlak
( Vallomás N.F nek)
A vonat elindult az állomásról,
integetsz, még látom, csalóka álom,
tested illatát, melegét nem érzem,
bennem üres minden, fájón, ott vérzem.
Kellesz nekem, kell az eleven kezed,
nélküled oly hidegek a reggelek!
Kell a bőrömnek selymes érintésed,
a szenvedélyes forró ölelésed.
Kellenek száraz ajkamon a csókok,
kellenek az átvirrasztott éjszakák.
Jól jönne most tőled egy biztató szó,
hallanám, ha mondanád, jövök még jó!
Várok csendben, de a vonat megy tovább,
szívemben az ütem egyre szaporább!
Állok csak, megrogyva nézek utánad,
vágyom eldobni a zord gyászruhámat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése