Ács Nagy Éva
Végtelen út
Avartengerré vált a zöldellő erdő,
a fák gyér lombjai között törtet a fény,
a sárguló őszben, suhannak az évek,
ám végtelennek tűnő napok, nem érnek véget,
a dér könnycseppeket csal a szemembe,
utam homályos álom, de gondolatom
újra s mindig tavaszra ébred, hol megint
zsenge rügyek fakadnak , hol újra aprócska
madarak dalolnak, s tarka lepkék szállnak,
csábos virágillattal indulnak a nyárnak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése