Ács Nagy Éva
Halott vagy!
Fekszel előttem mozdulatlan, nézlek,
arcod sápatag, oly halovány, élettelen,
viaszfehér máz, mi rajta csillog,
szemed lezárva, nem nézel rám,
szád merev, most mosolytalan vagy,
kezed jéghideg, nem hallom szíved
pulzáló erejét! Nem érzem tested
erejét! Hol a meleg, hová tűnt kacajod?
Fekszel előttem, élettelen! Mi vagy most?
Ki vagy te, ki mindig eleven voltál?
Kérdem kétségbeesve, ő Istenem már halott!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése