Ács Nagy Éva
Eső, fény, szerelem!
Halkan koppan az eső, szürke a város,
hideg -meleg váltakozik, fronthatáros,
fénylik a járda, hangtalan dobban szívem,
törtetve erőlködik a nap, süt, hiszem.
S e váltakozó világban, rád gondolok,
elképzelem, hogy velem vagy, nem búsulok,
jó erősen fogjad a reszkető kezem,
vezess, örökké, vezess át az életen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése