Kolduló lény

Ács Nagy Éva

Kolduló lény

Testem az emlékek eleven hirdetője,

magányom fáj, nélküled miért halott a nyár?

sötét tél van bennem, lelkem ködös, és sivár,

üreg keletkezett szívemben, a nap fénye

reményt kellene, hogy keltse fel bennem újra,

de nincs, elszállt, börtönöm az van, hol rab vagyok,

és rád emlékszem, ülök, fázom és vacogok,

kínjaim hamuját a szél, csak egyre fújja.

Mostoha sors, sodródom, csak állok béna én,

csend, hangjegyek torkomból fájva törnek elő,

de hangtalan, sanzonomban nincs már több erő,

végleg koldus lett bennem, szakadt koldus, a lény!

Depis lét

Ács Nagy Éva

Depis lét

Amikor még lepke szállt elém a réten,

akkor voltam boldog, még örökké hiszem,

alattomos tettek, rosszak elkerültek,

ablakomban a napfénye nem szendergett,

alamizsnáért, nem kellett esdekelnem,

arattam győzelmet gondolataim felett,

arcomra szabályos mosolyt rajzolt az öröm,

aztán, ma nincs más, csak magammal pöröm,

angyalokkal én már csak néha álmodom,

akadályoz benne, hitetlen hangulatom!

Bábként lógok most már sorsom kezében,

betegség szülte átok, úr lett az elmémben,

babért termelő hormonjaim elakadtak,

búja vágyak, ösztön, sárba taszítottak,

békémet háborgatja ezernyi viharos szél,

bokorba bújva remeg testem, úgy fél,

betolakodik valaha fény az elmémbe?

bátor legyek, félre mindent, menjek elébe?

bajba jutott emberi társaim, gyertek velem,

bevégezni kéne, eltiporni azt, mit én elkövettem!

Citera! szólalj meg az én roncsom felett,

cifra lepke szálljon , démonjaim helyett,

céda létemen nyíljon ki a békevirága,

cafatokban logó húsom, ördög ne rágja,

cél lebegjen fel majd szemeim árnyéka előtt,

cudar világom volt, légy a levesembe köpött,

cipelje keresztem csak, már szívesen neki adom,

ciszterna temesse, szuicidnak ítélt gondolatom,

cincogó egérkén, félve, sokáig sarokban voltam,

cirkáló , erős tornádó, támadj fel, eleget halódtam!

Vándor én

Ács Nagy Éva

Vándor én

Vándor vagyok, örök vándora a világnak,

helyem keresem, mert hazám az van,

de otthonom kietlen puszta lett mára,

üres és sivár, érzem nincs ki haza vár,

idegen, pók szőtt hálót szívemen,

megyek, fejjem lehajtva, némán , csendben,

semmim sincsen, mégis enyém minden,

a végtelen, az erdő, a sivatagban az oázis,

a csillagok, a felhők a hold és a nap,

testem velük halad előre a célom felé,

jöjj rám éj, zúdulj rám eső, áldj meg fény,

csavargó énem feloldozást kér, és remél!

Hagyma- Hagyj ma

Ács Nagy Éva

Hagyma- Hagyj ma

Hagyj ma békén kedves hagyma,

mert szagodtól bűzlik a szoba,

csókot ne adj most az orcámra,

illatod nem lesz parfümöm párja,

hagyma párom, kérlek hagyj ma,

bűzös leheleted csak elkábítana,

álcázd magad, karfiolnak, vagy dinnyének,

akkor boldogan megyünk neki az éjnek!

Vénülő fa

Ács Nagy Éva

Vénülő fa

Reszket az öreg tölgy, sajnos ő is öregszik,

de hatalmassága az ifjakkal vetekszik,

ereje, erőt ad a másik vénülőnek,

örökké tart, ne add fel, példa értékű lett,

mosolyt csal még a nép könnyes szemébe,

boldogan ragyog, megy az elmúlás elébe,

árnyékában azért is megpihen a vándor,

álmot és vágyat, szerelmeseknek varázsol!

Nagypapa mesél

Ács Nagy Éva

Nagypapa mesél

Téli csend, a kályhában tűz duruzsol,

csendben vagyunk mi is, nagypapa mesél,

mi átszellemülten csak hallgattunk,

érces hangja átharsogja a szobát,

át magát a telet, lelkeket melegítenek szavai,

nézem, a hó olvad, már nincs is oly hideg,

szép lassan ébred bennünk a tavasz,

a fény, melyet nagypapa varázsolt elénk,

szívünkben ültetett el csodát,

mert meséi által mindig csoda történt,

a szegény , gazdag lett, a csúf szép,

és a gonosz elnyerte büntetését,

hittük, hogy ez a csoda majd mindig él,

itt lesz velünk, de az érces hang elhallgatott,

nem szólalt meg többé, nem varázsolt a télben tavaszt,

csend lett, csend bennünk és hiány,

de még halljuk a szavát és tudjuk hogy üzen nekünk,

most ti édeseim, ti varázsoljatok, meséljetek tovább!

Haló létem

Ács Nagy Éva

Haló létem

Az emlékeket széppé teszik a tegnapok,

feldereng szemeim előtt egy homályos kép,

felhangzik egy kacagás, máris boldog vagyok,

múlt őrlődő ösvénye nem fáj, álmokkal lép.

Ami velem s bennem élt, nem múlik el soha,

ha fakul emléke, vagy sűrű homály fedi,

a feledés az elmém soha el nem lepi,

szívemben szeretet él, s nem takarja moha!

Öregszem lassan, kályhámban a tűz duruzsol,

de éltetnek a megélt, meghitt pillanatok,

egy simogatás szele testemen, vacogok,

és boldog mosolyomba, haló létem karol!

Angyal szállt felém

Ács Nagy Éva

Angyal szállt felém

Harmat öntözte meg, hószínű szirmaim,

pillanatra csillag lett bennem a tavasz,

hajnali szél lengette, gyönge ágaim.

Mosolygott rám ő szeretve a partról,

tiszta gyolcsba lelkem , ő felöltöztetett,

angyallá váltam így , egyszerű faágból.

Napfény, most méheknek hadát csalta elém,

ágaimra fészket rakott a vidámság,

néztem, láttam , kék égről angyal szállt felém!

Szeretet hatalma

Ács Nagy Éva

Szeretet hatalma

Szeress, nyújtsd kezed,a gyengébbnek,

érezze a másik, hogy ember még ő is,

mert nem gazdagságra, szeretetre vágyik,

mert a szeretet, hatalom a nincstelen kezében,

ha van, láz ég meggyötört szemében,

könny áztatta arcán felragyog a mosoly,

hát a szeretetnél kell nagyobb hatalom?

Kétségek közt

Ács Nagy Éva
Kétségek közt

Enyém volt egyszer, vagy talán sosem?
látomás volt , mese a szerelem,
kölcsönbe kaptam, s te visszakérted,
Isten akarta így vagy a végzet?
hát kétségek közt őrlődik létem,
miért kérdem én, mi volt a vétkem?

Sejtelmes világ

Ács Nagy Éva

Sejtelmes világ

Sejtelmes világ, annyi mindent magába rejt,

hol szabad kicsit vagyok, vagy pont csapdába ejt,

De mégis szép, mert lángol benne az érzelem,

gejzírként, felszínre tör, sejtelmes szerelem.

Rá gondolok, bizsereg már testemben a vágy,

erdő, mező vár, mint természetes vetett ágy,

harmatcsepp mosdatja meg az átizzadt lelkünk,

sejtelmes világ, hol mi egymásra leltünk!

Remény, hogy majd együtt fedezzük fel a csodát,

boldog életet nyertünk, s nem flancos palotát,

kincset, gazdagságot,én szemedben keresek,

vajon sejtetted egykor, hogy veled egy leszek?

Várlak még

Ács Nagy Éva

Várlak még

Hideg bennem, mely most csontomig hatol,

beborult ég, tenger zúg, homályos kép,

vártalak, remegtem, emléked oly szép,

remény még feldobog, szívemre hajol.

Köd oszolj el végleg, mert nem kellesz már,

tűnjön el belőlem a gyilkos homály,

arcomon úr legyen újra a mosoly,

várlak, karom ölelne s magába zár!

Én gyermekem ( Szidónia lányomnak szülinapjára)

Ács Nagy Éva

Én gyermekem

( Szidónia lányomnak

szülinapjára)

Kincsem te vagy nekem, én gyermekem,

örökké aggódok, érted dobban szívem.

Te az egyetlen vigasz, te magad az élet,

köszönöm a sorsomnak ezt a boldog létet.

Veled éledt a mező a rét, s bennem a szeretet,

még nem voltál nekem, soha nem éreztem még ilyet.

A békét hoztad nekem, háborgó lelkemnek,

ragyogjon szemed, ne sírj, én örökké szeretlek.

Hontalanul blues

Ács Nagy Éva

Hontalanul blues

Szomorú sorsára nyomva bélyegként, örökös pecsét,

kenyeréért koldul ő, s talán sosem evett pecsenyét,

nagyot koppan ágból készült botja, a rozoga járdán,

keserv könnyeit nyeli le éppen, mert itt maradt árván.

Mondd Isten miért élnek még itt a földön a nyomorban,

miért több még a nincs, mint a van, miért a sok hontalan?

meddig várakozzunk, mert mi is vágyunk már a jobb létre,

tehetnéd, hogy a nyomort egyszerűen, lökhetnéd félre!

Öreg nénike ide jutott, szikkadt kenyérért koldul,

miközben valahol a gazdag, másik felére fordul,

fázik, nincsen meg az otthona, nincs meleg takarója,

szemében furcsa láz ég, s nem gondol többé a holnapra.

Mindig várakozás

Ács Nagy Éva
Mindig várakozás

Szép lassan vonulnak fejem felett az évek,
magamra hagytál már, de én mégis remélek,
mert tudom, hogy nemhiába a várakozás,
érzem jól, hogy jössz hozzám, lesz még álmodozás.

Múltunk szép napjait, nem mosta el az eső,
legyőzzük a vihart, a távolt, van oly erő,
fájó pillanatokat messze vitte a szél,
amott a fák közt fény van, mely bennünk újra él.

Várok örökké, mert még hiszem a végtelent,
lelkemben éled vágy, győzöm a lehetetlent,
hitem van, hitem, hogy vissza jössz, és rám találsz,
örök létünkben egyesülve, újra lesz nász!