Ács Nagy Éva
Félek, vagy mégsem?
Félek, ó hogy félek, szinte már remegve,
hogy majd lezuhanok, le a sötét mélyre,
s ott testem összetörve örökre porlad,
nem talál rám senki, elmém bűzlik rothad.
Semmivé leszek ott, hisz én senki voltam,
magányos vadként, gyöngülve, földig rogytam,
kiabáltam, minek? fájom ki érti meg,
inkább zuhanjak csak, szám szól, imát rebeg.
Öl a félelem, de öl a fáj és magány,
gyilkosom lett ő, minden egyes éjszakán,
nem játszik többé gonoszt velem a sorsom,
hát magam ragadom inkább magam torkon.
Félek, vagy talán mégsem, már nem is tudom,
balga egy játék lett ez, hol láncon lógom,
egy bábu vagyok csak, zsinóron rángatva,
minden átok mi van, testemre ragasztva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése