Népnevelő
Emlékek
Ács Nagy Éva
Régi elfeledett ősi mesterségek,
mikor még a fiuk apák útjára léptek,
volt értelme, kelendő volt a szakma,
a gerencsér fazekát büszkén mutatta.
Feszített a tőzsér, mellette marhája,
kolompolt a kolomp szürkéje nyakába,
a csürhés egész nyáron a mezőket rótta,
szólt lágyan ajkán a nádból faragott sípja!
A gubacsapó gyapjúja messziről volt híres,
jöttek is a hölgyek, ki mind előkelő nemes,
este kitett magáért a pákász a mulatságon,
hal rotyog fent a fazékban, nem patisszon.
Még mikor az ifjak folytatták a kitaposott utat,
nem fedezték fel az ismeretlent, a járhatatlanokat,
de már más van, elfeledett rég , homály fedi,
ma már a gyárban mind a robot munkát végzi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése