VISSZAVÁRLAK
Szonett.CXXV. 125
Írta:Ács Nagy Éva
Ahogy a száradt föld várja az esőt,
Úgy várlak én is, talán még visszajössz,
A remény, hogy ölelsz, belőlem egy rész,
Nem játszom magam a tangó kesergőt!
Mert mint a folyó meder, mely kiszáradt,
Testem összerogyik nélküled, élet?
Árnyékként őrzöm bennem az emléket,
A hiány, most kétszeresére dagadt.
Vérem zuhogjon, mint patak sebesen,
Felhők fölé szállna szívem lelkesen,
Remegjek a szerelemtől kedvesem.
Mert akkor leszek újra én önmagam,
Életemet tőled hát visszakaptam,
Várlak, oly erős a szerelmem! hiszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése