Ács Nagy Éva
Várakozás
Várok, már megint csak várok,
de némaság van, és csend,
nem jössz, hiába minden remény,
marad a várakozás, s magányos éj,
csak egy szó kéne, egy ölelés,
egy ki nem mondott érzelem,
egy tudat, hogy gondolsz rám, és sietsz,
már hallani vélem lépteid,
koppannak a járdán,
de nem, nem jöttél el,
hallucinált bennem a vágy,
könnyeim peregnek, elmaszatoltam arcomon,
üres lett minden, üres lettem én is,
nélküled nincstelenek a napok,
esik, csak esik folyton, fúj a szél,
vihar tombol lelkemben, vad vihar,
de amott fénylik már az ég,
látlak, képzellek, és tovább várlak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése