Ács Nagy Éva
Várlak még
Hideg bennem, mely most csontomig hatol,
beborult ég, tenger zúg, homályos kép,
vártalak, remegtem, emléked oly szép,
remény még feldobog, szívemre hajol.
Köd oszolj el végleg, mert nem kellesz már,
tűnjön el belőlem a gyilkos homály,
arcomon úr legyen újra a mosoly,
várlak, karom ölelne s magába zár!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése