Ács Nagy Éva
Hontalanul blues
Szomorú sorsára nyomva bélyegként, örökös pecsét,
kenyeréért koldul ő, s talán sosem evett pecsenyét,
nagyot koppan ágból készült botja, a rozoga járdán,
keserv könnyeit nyeli le éppen, mert itt maradt árván.
Mondd Isten miért élnek még itt a földön a nyomorban,
miért több még a nincs, mint a van, miért a sok hontalan?
meddig várakozzunk, mert mi is vágyunk már a jobb létre,
tehetnéd, hogy a nyomort egyszerűen, lökhetnéd félre!
Öreg nénike ide jutott, szikkadt kenyérért koldul,
miközben valahol a gazdag, másik felére fordul,
fázik, nincsen meg az otthona, nincs meleg takarója,
szemében furcsa láz ég, s nem gondol többé a holnapra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése