Ács Nagy Éva
Én tükröm
Hát ilyen vagyok, tudom, jól látom,
tükröm biztos nem csaló, van ráncom,
fájó magányomat tükrözi csak,
mást most nem mutathat, hisz ő nem vak.
Nézem ezt a túl bánatos mosolyt,
az ismeretlen arcot, túl komolyt,
lehet éppen csodákról álmodik,
valami a szívéből hiányzik!
Ébredj fel végre már kiskirálylány,
az álmod is lehet üres és silány,
de mégis széppé teheted, hidd el,
csak az igazi éned fedezd fel!
Tükröm, tükröm, a létem de csodás,
jó a hit, valóságban álmodás,
vár rám tárt karokkal a szebb jövő,
ráncokat arcomon megérlelő!
Nem hinni azt, hogy ostoba a lét,
hogy benne csak bárgyú az erőnlét,
akkor elmém lesz örök ostoba,
tükröm, mondd meg, hol van itt a hiba?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése