Ács Nagy Éva
Haló létem
Az emlékeket széppé teszik a tegnapok,
feldereng szemeim előtt egy homályos kép,
felhangzik egy kacagás, máris boldog vagyok,
múlt őrlődő ösvénye nem fáj, álmokkal lép.
Ami velem s bennem élt, nem múlik el soha,
ha fakul emléke, vagy sűrű homály fedi,
a feledés az elmém soha el nem lepi,
szívemben szeretet él, s nem takarja moha!
Öregszem lassan, kályhámban a tűz duruzsol,
de éltetnek a megélt, meghitt pillanatok,
egy simogatás szele testemen, vacogok,
és boldog mosolyomba, haló létem karol!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése