Ács Nagy Éva
Vándor én
Vándor vagyok, örök vándora a világnak,
helyem keresem, mert hazám az van,
de otthonom kietlen puszta lett mára,
üres és sivár, érzem nincs ki haza vár,
idegen, pók szőtt hálót szívemen,
megyek, fejjem lehajtva, némán , csendben,
semmim sincsen, mégis enyém minden,
a végtelen, az erdő, a sivatagban az oázis,
a csillagok, a felhők a hold és a nap,
testem velük halad előre a célom felé,
jöjj rám éj, zúdulj rám eső, áldj meg fény,
csavargó énem feloldozást kér, és remél!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése