Déja vu érzés ( Direkt bokorrímes vers)

Ács Nagy Éva
Déja vu érzés
( Direkt bokorrímes vers)

Koromfekete lepel borítja az eget,
s mögöttem hullámzik már, háborog a tenger.

Mégis, mindezek ellenére, boldog vagyok,
öröm orcámon, sötétséggel szembe ragyog.

Lepkék között táncolok, könnyedén lebegek,
ez az érzés, déja vu, s menybe emelkedek.

Varázslatos pillanat, felé tárom karom,
álom, s magam is, csodás lepkévé változom!

Szállok, csak szállok magasra, nem zavar vihar,
álmodom, szabad vagyok, ez mit lelkem akar!