Ács Nagy Éva
Gondolatban újra rajzolok
Homokba írtam le, egykor a nevet,
homokba rajzoltam egy kicsi szívet.
Azt hittem akkor még, hogy minden örök,
hittem, miénk csak a földi örömök.
De rájöttem, tévedtem, mint annyiszor,
a szél átfújt a gyermekes rajzomon.
Elhordta hát messzire,azt a nevet,
elsöpörte partomról azt a szívet.
Ma már felnőttem, többé nem rajzolok,
már csak csendben, a múltról álmodozom.
Hol az a név, hol a szív, hol a fiú,
kiért a bolond szívem dobogni bírt?
Szeretnék újra, egyszer rátalálni,
szeretnék ugyanúgy, még álmodozni.
Keresem én szüntelen, a homokom,
hol a nevet, újra beleírhatom.
Keresem békémet újra a parton,
s ha megtalálom, tudom, el nem hagyom.
Keresem a félénk lányt és a fiút,
de nem találom, jelenből nincs visszaút.
Álmok között lebegek gondolatban
kis szívek születnek meg a homokban!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése