Ács Nagy Éva
Hontalan áradat
Áradat özönlik, határon sok menekült,
távol, édes otthontól, göröngyös, fénytelen
utakon, csak állnak, fáznak, reménytelenül,
mosoly és sírás váltakozó dicsfényében.
Hontalanul, már mindenhonnét kitaszítva,
boldog élet csak fel-felvillanó kép marad,
földi javakat csomózott batyuban hordva,
az áradat özönlik, egyre beljebb halad!
Áradat özönlik, mely megállíthatatlan,
Isten talán tehetne értük már valamit,
mert ez az útvesztő már lassan járhatatlan,
embertömeg szemében veszett a régi hit!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése