HALLD A TAVASZT
Szonett.CXXXVIII. 138.
Írta:Ács Nagy Éva
A bokrok alján foltos árnyak fáznak,
Igaz fényre ébredő szeretet,
Lábnyomok hóban, zizzen kikelet,
Tárd a lelked! Halld, madárkák dalolnak!
Ne fázz hát többé, télt búcsúztasd végül,
Ködös álmok, szabadon szálljanak,
Lelked húrján angyalok játszanak,
Lásd: az ég szürkéje szemedhez kékül!
Erdő szélén virítson tarka virág,
Nyíljon, csábítson el, tavaszi világ,
Új kihívást kínálnak a körök!
Olvadoz az eresz házak tetején,
Lavina indul el jégmezők helyén,
Örökzöldön hósapka nem örök!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése