Ács Nagy Éva
Utazom
Átutazó vagyok én, a világok között,
testem ideiglenesen ide költözött .
Pár évet tán, így vagy úgy itt eltölthetek,
s aztán végleg, felhők mögé hazatérhetek.
Haza atyámhoz, mely a lelkemnek otthona,
haza, hol mindig kéklik az ég, s nem marcona!
Csak kölcsön kaptam tőle a földi életet,
remélte, s én hittem, hogy boldogan élhetek.
Egyszer ha eljön az idő, én visszaadom,
tudatom tudja, örökre meg nem tarthatom.
Enyém volt, de csak addig, míg itt lent voltam,
visszaadom ha kéri, igaz nem boldogan!
Vannak páran, kiket itt lent hátra hagyok,
nélkülük szívem üres, testem pedig halott.
Átutazó vagyok, csak kicsit most megálltam,
otthonra, családra, békémre itt találtam.
Éltem hát boldogan, igaz , hogy szegényen,
Atyám ha üzen, a mennybe haza kell térnem.
Időm lejárt! éltem kölcsön kaptam, visszaadom,
persze, én adósságom, azt másra nem hagyom.
Volt egy kitűzött cél, egy álomkép állomás,
de a vonatom elindult, s megy tovább!
Talán egyszer majd, valamikor visszatérek,
hiszem, remélem, hogy egyszer újra élek!
Utazom!
Felhők mögött van a végálom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése