Ács Nagy Éva
Kikeletre ébredtem
Csicsergő erdő illatát érzem már bennem,
lágy madárfüttyel, telítődik át bús lelkem,
csillogó fényre virradhat bennem a zord lét,
üde vagyok most, oly friss, mint a harmatos rét.
Méhek zsonganak fel, szép csendben körülöttem,
tarka lepkék szállnak fel a réten, mögöttem,
Tavasz! ébredve elérem, a kijelölt célt,
temetni jöttem így , temetni végre a télt.
A tisztáson, egy hűs patakocska csörgedez,
a fákon a gyér ágak, rügyezni kezdenek,
milljó színes virág nyílik, a patak partján,
s betekintést nyerek a kikelet ablakán!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése