ÉLET SARJADJON
Szonett. CXXXIX. 139
Írta:Ács Nagy Éva
Hajnaltájt már túlnan szemére ül az éj,
Kéklő íriszén, lángoló vágy pezsdül.
A bíboros horizontra terpeszül,
S parázsló rózsaágyon izzik a kéj.
Élet sarjadjon újra itt a földön,
Nem tehetetlenül porladni csak el.
Rothadni nem, csakis emelkedni fel,
Akarni kell, nehogy falba ütközzön!
Ember, éltél élettelen ugaron,
A föld az anyád, hát csókold homlokon,
Hidd, erőd van, ne tagadd meg az Istent!
Nem nagy áldozat, ha nem rombolsz, építs,
Mi enyészetnek indult, keltsd fel, szépíts,
Éjszakás nappalos váltóláz újfent!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése