Ács Nagy Éva
Tükröm hát mutasd
Vajon ma, milyen újabb csodát mutatsz nekem,
ma talán szebbnek, vagy jobbnak látom arcképem?
Más vagy én vagyok ott, ki bent a tükörben van,
én állok szembe velem, én teljes valómban?
Nem látom magam, homály fedi az igazat,
tükröm rossz, mert a lelkem mélyére nem mutat.
Ott már nem fehér, nem sima, minden csupa ránc,
ott a valódi én, nem festheti meg a máz.
Bent ott van, mélyen, az én igazi életem,
tükröm ne fedd el, kérlek mutasd meg nekem!
Őzgidaszememben még a csillogást látom,
de koromfeketére festett rajt zománcom.
Mégis nyugalom hullámzik, árad arcomon,
de belül saját, viharos háborúm vívom.
Tükröm, tükröm, akarom, hogy mutasd a valót,
mutasd, hát ne takard el az igazi arcot!
Barázda bánatnak nincs az arcomba vésve,
lelkemben tárolom, eltettem jó mélyére.
Tükröm,te ezeréves csoda, tükröm mutasd,
mutasd, én hófehérbe öltözött arcomat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése